Burok-völgy kanyon jellege feltehetően hasadásos eredetű. A felemelkedő kőzetréteg felszíne megfeszült és eltörött, a törés pedig szétnyílott. A nem mindennapos völgyképződés ritka sziklaformákat eredményezett.
A szabdalt nehéz terep megóvta a völgy élővilágát, a különleges klíma pedig számos ritka növény és állatfaj létét biztosítja. A völgyalapon 5–8 °C-al hűvösebb van, a völgyben több a pára, mint a vele szomszédos fennsíkon. A védett területen a szubmediterrán és a szubmontán klíma és az ezekre jellemző ritka növénytársulás figyelhető meg, amely kialakulásában fontos szerepet játszott a dolomit, hiszen az állandóan lefelé vándorló kőzeten csak a szélsőségeket jól tűrő fajok tudnak megmaradni. A dolomiton többnyire speciális növénytársulások alakultak ki (elegyes karszterdők, cserszömörcés bokorerdők, zárt dolomit sziklagyepek, stb.), amelyekben a jégkorszak óta fennmaradt ritka példányok is előfordulnak (havasi hagyma, cifra nádtippan, fürtös holdtuta stb). Megtalálható a gímpáfrány, a közönséges édesgyökerű páfrány, a szürke bogáncs, a farkasölő sisakvirág, a leánykökörcsin, a tavaszi hérics és a turbánliliom. A növényvilághoz hasonlóan az állatvilág is gazdag. Több mint 200 madárfaj megfigyelhető, köztük számos ritkaság: fekete harkály, kerecsensólyom, parlagi sas, uhu. Előfordul a kígyászölyv és a fekete gólya is. Az emlősök közül él itt a nyuszt, a vadmacska és a borz is. Külön ki kell emelni a denevéreket Földtani és növény- állattani ritkaságai miatt a Burok-völgy közel 1300 hektáros területe 1995 óta természetvédelmi oltalom alatt áll. A völgyben eddig 63 védett és 2 fokozottan védett növényfaj (pl: havasi hagyma, füles kosbor), illetve 140 védett és 15 fokozottan védett állatfaj (pl: darázsölyv, alpesi gőte) előfordulásáról van bizonyíték. A védett völgy természeti értékét azonban nem csak az jelzi, hogy mennyi ritkaság található itt, hanem az a Magyarországon talán egyedülálló ősállapotban lévő természetes erdő, melyben – többek között – a természet regenerációs folyamatai tanulmányozhatóak.
A Kelet-Bakony környékén már az őskortól találhatók leletek. A hegység erdei, azok vadállománya, a hegyszerkezet adta barlangok jó lehetőséget biztosítottak az ősember megtelepedésére. A középhegység sűrű erdeit inkább csak a római hódítások alatt kezdték benépesíteni.
A honfoglaló magyarok szinte lakatlan területeket találtak. A középkorban nagy királyi erdőbirtokok alakultak ki, vadászkastélyokkal, várakkal (Bátorkő vára). A népesség megélhetési forrása sokáig az erdő, a faanyag, a vad, a makktermés, a szén és hamuzsír égetése volt. Az iparosítás is ehhez kapcsolódott. Erre aztán a múlt században jelentős bányászati tevékenység és hozzá kapcsolódó nehézipar épült.